"Gyakorló baleseti sebészként sok különös esettel találkozom, néhány majd biztosan kikívánkozik...."
6 bejegyzés listázva: 2-6
Betűméret:
6.
Válasz
2006.09.12. kedd 09:32
Módosítva: 2006.09.12. kedd 09:39
Kedves Tanítónéni!
Szokásos magyar egymásellenfeszülések helyett inkább azt lássuk be, hogy mindannyian - egészségügyben dolgozók és oktatással foglalkozók - egy hajóban evezünk. Hosszútávú hasznot hozunk a társadalomnak, nem mérhetőek eredményeink forintosítva, nem lehet profitot számolni az elvégzett munkánkból - ezért vagyunk már évtizedek óta mostohagyermekek. Ráadásul sztájkolni, akaratunkat érvényesíteni sem tudjuk megfelelően, előbbiek a sokat emlegetett orvosi eskü miatt, utóbbiak sztájkjának meg maximum a diákok örülnének, de a politika magas ívben .... szóval nem hatja meg őket. Teljes mellszélességgel a pedagógusok mellett állok, nekem is van két kisgyerekem, lányom jövőre kezdi el az iskolát. Szeretném, ha olyan oktatók taníthatnák, akik ezért feladatuknak és felelősségüknek megfelelő fizetést kapnának. Visszatérve a hozzászóló kérdéseire: mint minden szakmában az orvostársadalmon belül, a traumatológusok körében is az orvosok kb. 10%-a az, akinek jelentős a mellékes jövedelme. Csak magam nevében tudok nyilatkozni: nem veszem észre, hogy lenne. Ügyeletben nulla forint - a beteg nem készül arra, hogy elüssék. Választott időpontban végzett műtétek után kb. a betegek harmada "szolvál", átlagosan 10e ft-t. (végre beszéljünk erről nyíltan, mindig a miszticitás felhőjébe burkolózik az orvosi mellékjövedelmek nagysága és gyakorisága - mert talán MINDENKI szégyenli, én biztosan.). Beosztott orvosként havonta 3-4 "elektív", tehát választott időpontban érkező betegen végzek műtétet. Tessék szorozni. Az összeg felejthető nagyságrendű, még az alacsony béreinkhez képest is. A "mellékes" borítékolást el kell végre felejteni, és ebben a betegeknek is a sarkukra kellene állniuk. Nehéz ugyanis nem elfogadni. Kikényszeríteni viszont bűn. Azt kellene végre kikényszeríteni a döntéshozóktól, hogy felelősségünknek megfelelő finanszírozást kapjunk, és ne kelljen a magamtól és a társadalomtól elvárt életszínvonal - és ez nem extrém, csak példaként: 1 hét nyaralás a családdal BELFÖLDÖN, évente kötelező 1-2 kongresszus saját zsebből, nem gyógyszercéges koldulás után (ára átlagosan 50-60e ft), stb. - biztosítására havi 300-320 órát dolgozni. Az ügyeleti alvásról meg annyit, hogy próbáljon meg valaki úgy pihenni nem otthon, hogy minden pillanatban csöröghet a telefon, és 1 percen belül igen jelentős döntéseket kell hozni félálomban, esetleg akár operálni hajnali 3-kor. Nem az alvásomat fizetik, hanem a készenlétet, csakúgy, mint a tűzoltóknál. Őket sem csak a tűz oltásáért fizetik - alul.
Kicsit eltértem az eredeti témámtól, de sajnos a helyzetünk is erősen változott. Az írásommal ellentétben alapvetően optimista és vidám ember vagyok, valószínűleg nem ismernének rám "élöben". Magam miatt nem aggódom, sérült mindig lesz, ezért munkám is valószínűleg. Csak az utódnemzedéket sajnálom a kiszámíthatatlan, üres jövőkép miatt. Engem hajt a kiváncsiság: mi lesz holnap? Várom a hozzászólásokat, igyekszem majd mindenkinek válaszolni bármilyen kínos kérdésre is. Ássuk el a csatabárdot - orvos és betege egymásra van utalva, és az orvos is ember, bár néha nem látszik mindenkinél.
Hozzászólások száma: 4
5.
Traumatológiai vészhelyzet...
2006.09.02. szombat 15:44
Szeretettel teljes rettegéssel gondolok az előttünk álló időszakra. Október 1 után "csak" heti 48 órát dolgozunk, ennyi a törvényes munkaidőkeret. Eddig, puszta szakmaszeretetből - meg persze az alamizsna szintű, de a mindennapi megélhetésünkhöz nélkülözhetetlen ügyeleti pénz miatt - az éves 400 túlóra helyett 1000-1200 órát húztunk le óránként nettó 375 Ft-ért. Ezt tovább nem csináljuk. Részvétem a majdan elhunyni kényszerülő sérültektől, szégyen, ami eddig történt a magyar egészségügyben. A felelősök nem a dolgozó orvosok, nővérek, hanem a lelkiismeretünket kihasználó politikai vezetés, színtől, oldaliságtól teljesen függetlenül. Minden tiszteletem a betegeké, kérem, segítsenek bennünket, hogy méltó módon dolgozhassunk tovább mindenkiért. Nem a munkát sokalljuk, nem dolgozni nem szeretnénk, csak a rabszolgaságot elégeltük meg. Minden traumatológus megszállott, el lehet képzelni, mi kellett ahoz, hogy így kiboruljon a bili. Kérek mindenkit, hogy a politikai vezetőktől követeljék ki az ellátásukat. Mert már fizettek érte, nem is keveset.
Hozzászólások száma: 3
4.
hűtőmágnes
2006.08.08. kedd 19:35
Módosítva: 2006.08.08. kedd 19:35
Ja, volt egy kérdés még hónapokkal ezelőtt az első bejegyzésem után, hogy a gyerek lenyelt egy hűtőmágnest, mit csináljon. Nem ülök non-stop a gép előtt, ilyen kérdésekre csak így igen megkésve tudok válaszolni. Nem értettem, ki vagy mi a három és fél éves? A hűtőmágnes vagy a gyerek? :) Gondolom, azóta kikakilta... :) Na, pont erre való az orvosi ügyelet. Ez az akut, a sürgős dolog, akkor is, ha szakmailag banális. Senki nem fog rá haragudni, hogy miért jött. Legalább is remélem. Mindenki vigyázzon magára.
3.
Újra a fedélzeten
2006.08.08. kedd 19:27
Üdvözlet. Tudom, nagyok a szünetek, de szerencsémre elég sok szabadságom maradt, gondoltam, kiveszem jó részét. Kirándultunk Erdélyben egyet, egy amolyan nomádfélét családommal. Iszonyatosan jó volt!!!! Pedig olyan helyen laktunk, ahol se víz, se villany nem volt. Viszont volt folyami rák a patakból, pénzes pér a folyóból, rókagomba, áfonya az erdőből, házikenyér a kemencéből, sok tehén meg birka, valamint felejthetetlenül igazi JÓ emberek. Feltöltődtünk, olyannyira, hogy a kisfiam nem is akart hazajönni. Szóval mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy néha vonuljon el urbánus világunkból a már kihalófélében levő (legalább is itt Európában) valódi értékek világába, ahol szinte nincs pénzforgalom, és nem az számít, hogy mennyid van, mit vettél, hanem az, hogy valójában ki vagy. Más. Ismét dolgozom, jönnek az újabb esetek. Középkorú jólszituált úr. Kérdezem, miben segíthetek. Mondja, hogy megcsípte egy darázs a lábszárát. Kérdezem, mit tehetek. Ismét mondja, hogy megcsípte egy darázs. Ismét kérdezem, hogy ez rendben van, biztos fájt, de most miben segíthetek? Allergiás esetleg? A válasz nemleges. Megnéztem a lábszárát, tényleg megcsípte. Mint ahogy már mindnyájunkat egyszer-kétszer. MINDEZ ÉJJEL KETTŐKOR! DÉLUTÁN CSÍPTE MEG! Fogadjunk, ha nem "ingyen" lenne mindez, akkor az eszét is használta volna.... Könnyű az egyéni felelősséget áthárítani az orvosra, döntse el ő, hogy ilyen banális esetben van-e igazi baj. Szerintem, ha az ember felkeres egy szolgáltatót, legyen az autószerelő vagy akár bank, van egy bizonyos elképzelése arról, hogy mit szeretne, miben tud segíteni a másik, mit akar elérni. Pont így van ez az orvosnál is: ne fájjon a hátam, elmúljon a lázam, fülfájásom, sérvem, stb... De mit tehet az orvos a fenti esetben? Irtsam ki bosszúból a szomszédban levő darázsfészket? Na, megyek, akut benőtt köröm érkezett. Ismét egy ügyeleti sürgős műtét, ami nem várhat holnapig, hiszen mi úgyis mindig itt vagyunk! Azért is szeretek dolgozni és segíteni!!!! Akkor is, ha nyálasan hangzik. És nem kérek parát, nem várom el. Csak az emberi köszönetet. De azt nagyon.
2.
Bocsánat..
2006.06.28. szerda 12:32
Üdv Minden Kedves Olvasónak!
Bocsánatot kell kérnem a hosszúra nyúlt szünetért az első jelentkezésem óta, de ennek igen prózai okai voltak: 1: elfelejtettem a generált alfanumerikus jelszavamat, 2: végre szabadságra mentem kis családommal. Na mindegy. Újabb hetek teltek el, s az előzőekben említett motoros balesetek száma mit sem csökkent. Szörnyűség nálunk szerencsére nem volt, de rengeteg kisebb-nagyobb sérülés. Itt a dög meleg, senki nem akarja viselni a nehéz motorosruhát, pedig az az egyetlen dolog, ami valamelyest véd. Fiatal "gyerekek", 20-30 éves srácok perecelnek nagyokat vagányan, aztán hónapokig hámosodnak, sokan csak a bőrátültetések után. Képzeljék el, hogy az aszfalton mondjuk - feltételezve a szabályos közlekedést - csak 50Km/órával végig húzzuk a térdünket, combunkat.... mi marad rajta??? Bőr, bőr alatti kötőszövet nemigen... Tudom, hogy a hölgyeknek is marha szexis miniben mocizni, feszíteni a pasi mögött, de rajtuk meg végképp nem fest jól a férfias háborús sebesülés! Most úgy néz ki, mintha én egy kétkerekű ellenes blogot vezetnék, de ez nem igaz. Sok barátom, sőt, baleseti sebész kollégám is motorozik, de mindennek megvannak a játékszabályai! Nem véletlenül! Könyörgöm mindenkinek, szeretem a munkámat, szeretek operálni, de az emberi butaság miatt életek mehetnek tönkre vagy veszhetnek oda! Ráadásul többnyire igen fiatalon! Ezt nem tudom megszokni, és bevallom őszintén, némely áldozatra kifejezetten haragszom. Más. A már említett szabadságom miatt mostanában igen sűrű az ügyeleti programom. Igen idegesítő az emberek azon szokása, hogy régebbi - értsd 2-3-8 napos - sérülésekkel este keresik fel az orvost, mert addig: dolgozik, strandon volt, vidékre utazott, meleg volt, stb. Könyörgöm, az ügyeletek nem a non-stop ABC elve szerint működnek, nem azért vannak éjszaka is orvosok, nővérek, műtősnők, betegszállítók, mentők, hogy amit munkaidőben elfelejtettem, vagy elhanyagoltam, azt gyorsan pótoljam!!!! Ami ráért 4 napot, az már ráér - többnyire - a reggeli rendelési időkezdésig! A kérdésre, hogy miért most tetszett jönni, gyakran felelik: Maguk úgyis mindíg itt vannak... Kedves sérült embertársaim! Kérlek Titeket tekintsétek embereknek a kórházban dolgozókat is! Ők is szeretnek éjszaka pihenni, csak ritkábban sikerül. Azért józan paraszti ésszel szinte mindenki el tudja dönteni, mi az, ami a munkaidő kezdetéig ráér... Mára ennyi, remélem, rövidebb szünet után tudom folytatni, talán vidámabb történetekkel, kevesebb népneveléssel.:) Mindenki nyaraljon, örüljön a jóidőnek. És tessék a családdal foglalkozni!
Hozzászólások száma: 4
6 bejegyzés listázva: 2-6
A blogok (internetes-naplók) létrehozója/tulajdonosa egyedül vállalja a felelősséget az általa létrehozott blogok teljes tartalmáért. A HáziPatika.com oldalain futó blogok igazság-, és valóságtartalmáért a szolgáltató nem vállal semmilyen felelősséget.
